2017. április 27., csütörtök

Hitélet: Kreati Vitas vetélkedő – 2017. április 23

A Hitéletben a IX. Erdélyi Főegyházmegyei Kreativitás Vetélkedő, azaz a Kreati Vitas összefoglalóját tekinthetik meg.

 https://youtu.be/hy5-hhMyKxA

Nemzedékről nemzedékre - Kreativitás Vetélkedő 2017


        A VI.C osztály "Nemzedékről-Nemzedékre" rövidfilmjében Szent László legendái születnek újjá. Minden szóban, minden mozdulatban, minden dallamban, őseinktől ránkhagyott régmúlt idő elevenednek meg. Ezt adjuk át mi a kisebbeknek, hogy majd ők is továbbadják "Nemzedékről-Nemzedékre".


Országos Magyarság Történeti Verseny Csíkszeredában

            Elkezdődött a visszaszámlálás. „Már csak három nap...”-gondoltuk mi a Verseny előtt három nappal. A Verseny közeledtével, egyre nőtt bennünk az izgalom. „Nehéz lesz az írásbeli?”, „Mit fogunk enni?”, „Ugye nem fogok megakadni a szóbelin?”, „Kik lesznek a szobatársak?”...- Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben. Nem tudtam mire számítsak...
           Elérkezett az izgalmakban teli várakozás vége. Azt veszem észre, hogy a csomagokat pakoljuk be az autó csomagtartójába.
           -Jó utat! Vigyázzatok! Sok sikert! Hívjatok fel, ha megérkeztetek! Esténként írjatok SMS-t! - Mondták kórusban a szüleink félve. Az autó elindult. Izgatottan ültünk a kocsiban és vártuk, hogy valaki megszólaljon. Csend van. Senki nem akart beszélni.
          Megérkeztünk. Kiszálltunk az autóból, a csomagokat kivettük. Egy gyors telefonálás után megérkezett egy tanár bácsi aki elvitt minket a szállásunkhoz. Felmentem a szobámba, az első helyre ahova tudtam ledobtam a csomagot. Körülnéztem. „Négy ágy, egy asztal, egy ablak, öt fiók, két szekrény...”-számolgattam magamban. Éppen köszönni szerettem volna, de észrevettem, hogy csak én vagyok a szobában egyedül. Megörvendtem, mert én választhattam elsőnek ágyat. Lepihentem, és közben anyukám számát pötyögtem be a telefonomba.
          Egyszer hallom, hogy valaki kopogtat az ajtón. Egy tanár bácsi az, ebédelni hívott. Az ebédlőbe menet gondolkodtam. Nehéz volt felfogni, hogy hol is vagyok valójában. Megérkeztünk az ebédlő épületéhez, itt találkoztam újra Dórával. A szobáról kérdezgettük egymást, közben az épület lépcsőin haladtunk fel, ahol egy nagy-nagy terembe érkeztünk, tele asztalokkal. Elvettük a tálcánkat, toltuk, és tették rá az ételünket...
         Mikor visszaértem a szobába, megérkeztek a szobatársaim. Megismerkedtünk. Megtudtam, hogy marosludasi hetedikesek. Nagyon barátságosak voltak. A barátkozás után szabad program következett, amelyben gyakoroltuk a másnapi Versenyre. És jött az ünnepélyes Megnyitó, amelyen mindenféle magasrangú hivatalos személy szépeket mondotta versenyről, a diákoknak sikert kívánva. Ezután meglátogattuk Mikó Várát. Nagyon szép és régi volt.
          Visszaszállítottak a szállásra. Beszélgettünk még egy kicsit, gyakoroltunk és kártyáztunk a szobában, egészen a vacsoráig, ami ugyanúgy zajlott le, mint a többi étezésünk. Vacsora után Táncházba mentünk, ami állítólag kötelező volt, de a fél tábor se volt ott. A “tánc” végén lefeküdtünk. Próbáltunk minél korábban lefeküdni, mert másnap jött a várva-várt verseny.
         Felkeltünk. Reggeliztünk. Sok sikert kívántunk egymásnak. Kézfogások és pacsik hallatszódtak és látszódtak a gyerekek között. Bevonultunk a terembe, ahol kicsit még vártunk. „Meg tudjuk csinálni! Nem lesz nehéz!”-mondtuk folyamatosan magunkban. Kiosztották a tételeket. Elkezdtük. Az írásbeli végén kijöttünk, nagyokat fújtunk magunk elé. Nézegettük a javítókulcsot, és csak arra tudtunk gondolni: „Jajj, ezt is elrontottuk! Jéé, ezt jól írtuk!” Egyre nagyobb izgalmak során visszamentünk a szobába, ahol még a szóbelire gyakoroltuk a szövegünket, aztán jött az ebéd és... a bemutatók. Én úgy éreztem, minden mondatnál meg fogok akadni. Akárhányszor felmondtam magamban, mindig megakadtam. Mi nyolcadiknak kellett bemutassuk a szerepünket. Hallottuk, ahogy egy férfi hangosan szólított:
                        -8. csoport!
       Mi az arcunkra fagyott mosollyal érkeztünk a sorok közt a színpadra és elkezdtük kis jelenetünket. Megszünt a külvilág, megszüntünk mi is létezni... csak Károly Róbert volt, meg a turista csoport, Dóra idegenvezetővel...
           -SIKERÜLT!! - súgjuk egymásnak örvendve, mert el tudtuk mondani, minden tökéletesen sikerült! Lejárt az izgalom. Most már csak egy kis (vagy inkább sok?) kíváncsiság maradt bennünk: Hányadikok leszünk?
            „Szabad program, vacsora, díjazás”- olvastam az aznapi programot. Lassan telt az idő... de valahogy eljött a várva várt pillanat és átszaladthattunk a díjazásra.
             Sok szép beszéd után, kezdték kiszólítani sorra a diákokat, emléklapot kaptunk. Jöttek a díjak. Különdíj ide, különdíj oda, különdíj a legjobb fogalmazásra, különdíj a BEMUTATÓRA. Ekkor hallottuk meg a díjazáson másodszorra a nevünket. Azért szólítottak ki, mert mi értük el a legmagasabb pontszámot a bemutatón. Nagyon nagy volt az öröm! Este visszamentünk a szobába, de csak késő éjjel zártuk le a villanyokat, nem tudtunk lefeküdni, a boldogságunk miatt.
               Így telt nekem Csíkszeredában az Országos Magyarság Történeti versenyen. Hihetetlen jó volt részese lenni ennek az eseménynek. Soha nem felejetjük el a vetélkedő szlogenjét: „Történelmet írtunk”!

Kiss Tamás VI.C osztály

 

Történelmet írtunk

Először szervezték meg Romániában a tanügyminisztérium által elismert és finanszírozott országos magyarságtörténeti tantárgyversenyt, így a fenti cím egyfajta szlogenje lett a vetélkedőnek. Csíkszeredai tartózkodásunk ideje alatt, az április 20-i megnyitótól a 21-i ünnepélyes díjátadóig, formális és informális beszélgetéseken számtalanszor elhangzott, hogy a tantárgyverseny jóváhagyása Nagy Gabriella minisztériumi tanácsosnak köszönhető, akinek számos akadályt, gáncsoskodást kellett leküzdenie ezért.

Ahogy megszokhattuk a különféle kisebb-nagyobb erdélyi rendezvények alkalmával, a magyar állam most is ott volt a rendezvény főtámogatói között. A támogatás ezúttal a csíkszeredai magyar főkonzulátuson keresztül érkezett.

Az országos olimpia egyik érdekessége az volt, hogy a diákok kétfős csoportokban versenyeztek, egy maximum négyperces kis színdarabot kellett bemutatniuk. Ez komoly szakmai viták tárgya volt a verseny alatt is, de a diákok lelkesedéssel készültek a feladatra. Egyik fontos érv mellette az, hogy így több diákot lehet díjazni. Az aradi Szabadság-szobor Egyesület különdíjainak egy részét a zsűri a három legnagyobb pontszámot kapó előadásnak ítélte. Így kapott különdíjat a bernádys Kiss Tamás és Kovács Dóra, valamint a kövesdombi általános iskolában tanuló Forró-Bathó Eszter Anna és Mătea Ramona-Cristina.

A marosvásárhelyiek közül a szintén kövesdombi Papp Tessza Xénia és Török Adrienn szerezte meg a legjobb helyezést, ők harmadikok lettek a hetedikesek között.

A tantárgyverseny központi bizottságának Maros megyei tagjai szerint (Kedei Pál Előd és Imre Zsolt) az országos olimpia egyik fő pozitívuma, hogy kisvárosokban és falvakban élő diákok nagy számban vettek részt rajta. A hatodikosoknál például az I. díjazott a dicsőszentmártoni Hidi Andrea Krisztina és Béres János volt.

Folytatás következik, jövőben a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum lesz a házigazda.

Kerekes Szilárd

Népújság, 2017. április 25.

2017. április 12., szerda

Barátkozás születésnapon...

A marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola ötödikesei a névadó szobránál április 10-én, Bernády György születésének 153. évfordulóján.







Népújság, 2017. április 11.

Ünnep az iskolában

Bernády Napok

Általános műveltségi és sportvetélkedő, rajzverseny és városnézés is szerepel a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola Bernády Napok néven első alkalommal megszervezett rendezvénysorozatában. A háromnapos program tegnap délben az ünnepélyes megnyitóval kezdődött a tanintézet udvarán.




Kupán Edit igazgató románul és magyarul üdvözölte az egybegyűlteket, majd az iskola névadójáról szólt, aki 153 évvel ezelőtt éppen április 10-én született. A városépítő polgármester idejében számos tanintézettel – többek között öt elemi iskolával, polgári iskolával, leánygimnáziummal, felsőkereskedelmi iskolával – gazdagodott Marosvásárhely. A mai Dr. Bernády György Általános Iskola 1907-ben épült, eredetileg egyes számú iskola néven – hangzott el a rövid bemutató alatt, majd az intézetvezető Nagy Miklós Kundnak, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumi alelnökének adta át a szót.

– Bernády tevékenységében mindig első helyen szerepelt az iskola. Büszke lenne most rátok – mondta a kuratóriumi alelnök a diákoknak, akik közül sokan évről évre szívesen válaszolnak az alapítvány meghívására, és tudásukat, szorgalmukat bizonyítva versenyeznek az őszi Bernády Napok nyitórendezvényén, a diákvetélkedőn. A továbbiakban Nagy Miklós Kund a Bernády, a városépítő című monográfiával ajándékozta meg az alapítvány nevében az iskolát.

Ezt követően a szülői bizottságok illetékesei szólaltak fel. A magyar tagozat részéről Kutasi Nimród arra hívta fel a figyelmet, hogy alakulóban van egy egyesület a tanintézet kulturális, illetve sporttevékenységeinek támogatására.

Az ünnepséget a hatodikos magyar és ötödikes román tagozatos diákok műsora zárta. A Józsa tanárnő vezetésével előadott magyar és román népdalok után, legvégül a régi székely himnusz hangzott fel az iskola udvarán.



Nagy Székely Ildikó

Népújság, 2017. április 10.